Ó, azok a csöpp kis rugdalózók, amikor a kezünkbe kerülnek...! El sem hisszük, hogy volt ekkora az a gyermek!

Én személy szerint , ha olyan üzletben járok, ahol ilyesmit is árulnak, mindig elsétálok a babaruhák mellett. Megtapogatom őket és gyönyörködöm bennük. Kamasz korom óta terveztem, hogy anyuka leszek és egyszer sok gyerekem lesz. :)  Hát, úgy is lett!

Négy gyermekem született, de valójában nyolcgyermekes anyuka vagyok. Hiszem, hogy Ők négyen, akiknek nem adatott meg, hogy megszülethessenek, most is várják, hogy egyszer találkoznak majd az anyukájukkal. Valószínűleg, innen ered a kisbabákhoz való túlzottan kötődő viszonyom. Nagyon szeretnék újra babázni (bár még lehetséges lenne), de nagy eséllyel ezt majd csak az unokáimmal tehetem. (De ki tudja? A remény él!)

Biztos vagyok benne, hogy az ici-pici ruhácskák közül mindenki elteszi emlékbe a legkedvesebb darabokat, gondosan becsomagolva, hogy aztán időről időre elővehesse a család és megtapogathassa, emlékezzen. A többi ruhával viszont mi lesz? Hiszen még mindig rengeteg van a szekrényben, amit

> kapunk

> örökölünk

> veszünk, mert látunk egy ultra cuki darabot...

 

 

Emellett folyamatos az utánpótlás, hiszen 2-3 havonta cserélni kell az egész gardróbot.

Nagyon sok lehetőség van arra, hogy hasznosítsuk, vagy jó helyet találjunk nekik:

1. Eladjuk, így az árát tudjuk visszafordítani a következő darabokra.

2. Odaadjuk a családban vagy baráti körben született babáknak.

3. Felajánljuk adományként egy szervezetnek, akik tudják, hol van a legjobb helyük.

De a legjobb, ha tudatosan és nem intuitív módon vásárolunk, hiszen a textilipar nem a legjobb barátja a környezetünknek.

Mihez kezdhetünk még velük?

Néhány számunkra kedves darabot tovább használhatunk, mégpedig EMLÉKTAKARÓ formájában.

 

Van valami egészen különleges abban, amikor a pici bodyk és rugdalózók új életre kelnek. Nem csupán egy átlagos takaró készül belőlük, hanem

puha, ölelhető album, ami magába hordozza a megérkezést, az első lépéseket vagy a homokozást a nagyinál. A tovasuhanó éveket sokféle módon zárhatjuk

emlékbe: a ruhácskákon kívül fotókkal vagy akár a dédi kézírásával, ami által olyan családi kincset tartunk majd a kezünkbe, ami összeköti az elmúlást a jelennel!

Ezt a szeretetet pedig nem tudjuk boltban megvenni!

 

A rendelés menete:

1. Messengeren, e-mailben vagy telefonon megkeresel és megbeszéljük, mi az elképzelés.

2. Árat számolok a megbeszéltek alapján.

3. Előleget kérek, hogy mindketten elköteleződjünk.

3. Ha elfogadod, elküldöd nekem Foxpost-tal a ruhácskákat.

4. Küldök néhány munkaközi fotót, hogy lásd, milyen lesz a végeredmény.

5. Ha készen van, küldöm a teljes takaróról a képet és a maradék összegről a díjbekérőt.

6. Feladom a csomagot és nagyon-nagyon várom, hogy megírd, milyen érzés kezedben tartani a takaróba zárt emlékeidet! :)